Mielőtt belekezdenénk a nagy tesztelésbe, érdemes lenne egy kicsit eltöprengeni azon, hogy az otthoni szórakoztató elektronikai berendezések mekkora, mondhatni ugrásszerű fejlődésen mentek keresztül.  

Ugye a különböző TV csatornák által sugárzott adás már egy ideje nem elégíti ki az otthon szórakozni vágyókat, ami nem is csoda, főleg, ha a mai kínálatot vesszük, hiába lehet elérni akár 100-nál is több csatornát, a többségből csak a szemét folyik, vagy az unalomig ismételt filmek. Ezen a hangulaton rengeteget javított a videomagnók tömeges elterjedés, rövid időn belül akkorát hódított, hogy szinte alig volt olyan háztartás, ahol ne lett volna legalább egy készülék. A keresletet kihasználva a városokat ellepték a videotékák, és innentől nem volt megállás, kezdetét vette a mára már meglehetősen elcsépelt fogalom, a házimozi.

 

A fejlődés természetesen itt nem torpant meg, idővel a mágnesszalagot leváltotta DVD, mely újabb minőségi lépést hozott mind a vizuális, mind az audio élmény tekintetében. Ez párosult az internet sávszélességek drasztikus növekedésével, és az ezzel járó fájlcserélés berobbanásával, mely alapjaiban formálta át (és formálja a mai napig) a piacot.

A szélesvásznú, nagyfelbontású videózás se váratott magára sokáig, és ma már ott tartunk, hogy a Full HD, mint követelmény, lassan beivódik a köztudatba. Az ezt kiszolgáló technológiával, helyesbítve a közvetítő médiával viszont vannak kisebb gondok. Hiába a nagy igyekezet, túl vagyunk egy formátumháborún is, a tömeges elterjedés elég döcögős. Nem azt mondom, hogy megfizethetetlen, de egy átlagos háztartás költségvetését túlszárnyalja, a tetemes árcsökkenés csak nem akar bekövetkezni.

És itt lép színpadra az otthoni számítógép, amivel mindenféle varázslást el lehet követni, hihetetlenül multifunkcionális, miért pont egy kis videózásra ne lenne alkalmas. Ezt megfejelve az internetes csereberével máris egy olyan médiaközpontot kapunk, mely szinte minden igényünket kielégíti. A HD TV megléte a nappaliban viszont már egyre kevésbé számít luxuscikknek, így természetes igényként jelentkezik, hogy digitális anyagainkat ne a számítógép előtt kuporogva, hanem kényelmesen nagyképernyőn szeretnénk élvezni.

Jelenleg valahol itt tartunk, ezt az igényt próbálja meg kielégíteni a piac. Leginkább két irányvonal körvonalazódik: az egyik a HTPC (Home Theatre PC), tehát egy multimédiára kihegyezett számítógép beintegrálása a nappaliba, a másik pedig egy univerzális médialejátszó, mely megjelenésében és használatában hasonlít egy átlagos szórakoztató elektronikai eszközhöz. Egy HTPC lényegesen rugalmasabb, viszont messze nem egy egyszerű darab, a megfelelő működtetéshez néha nem kis hekkerkedés szükségeltetik. Ez talán idővel majd rendeződik, de amíg nincs megfelelő szoftvertámogatása a mókának, addig ez a helyzet nem nagyon fog változni. Természetesen vannak ígéretes kezdeményezések (Windows Media Center, XBMC, Boxee), de még van mit fejlődniük.

Éppen ezért (na és persze kedvezőbb árukért) igen nagy érdeklődés mutatkozik a különféle médialejátszók iránt, melyre reagálva a gyártók szinte elárasztottak minket a legkülönbözőbb célhardverekkel.

Így most a Radikalmod csapata kíváncsian vág bele egy ígéretes eszköz tesztelésébe, név szerint az A.C. Ryan PlayOn! HD-vel fogunk részletesen megismerkedni jelen cikkünkben.